Ösrégi és egyben fiatal fajta, melynek ösei évszázadok óta dolgoznak, kisérnek és szolgálnak Olaszországban.

A név eredetét illetöen sok teória létezik, melyek közül a görög "CORTOS" névváltozat a legkézenfekvöbb. Rögtön utal a felhasználásra is. Birtok, udvar, gazda, család és a jószág védelme.

1996 óta foglalkozunk a Cane Corso fajtával. Kizárólag a kitünö vérmérsékletü egyedek tenyésztése a célunk. Ez az elsödleges szempont a fajta vérvonalának a továbbvitelében, a kiállás és megfelelö méret mellett.

Az ösök a régi keleti vándorlással kerültek a mai Itália területére. Ezt a hatalmas, molossoid tipusú kutyát tekinthetjük a nápolyi masztiff és a mai corso egykori ösének. Az akkori rómaiak már valódi, céltudatos fajtatenyésztést folytattak, használati értékek szerint. A nagytestü, bivalyerös, de kissé lassú, lomha kutyák mellett megjelenik ennek a tipusnak egy könnyebb, fürgébb, karcsúbb, elegánsabb változata. Nagyvadak vadászatánál, szilaj pásztorkodás idején a gulyák, csordák, kondák mellett használták öket.

Késöbb ezen foglalkozási körök megszünésével, szolgálati kutyává lépett elö. Vámosok, csöszök mellett ör és kisérö kutyaként szolgált, söt írásos bizonyítékok támasztják alá rendörségi mivoltát, 1750-böl származó regionális rendelet, amely megtiltotta a corso használatát rabok, foglyok szökésének követésében. Ösi mivoltára vonatkozó, érdekes anyag az is, hogy tipológiai szempontból szinte teljesen megegyezett a már nem létezö, kipusztult, akkori germán, német "Bullenbeiserrel", azaz bikaharapóval. Az, mint ösi fajta eltünt, illetve megváltozott formában tovább él néhány mai, népszerü fajtában. Míg a corso, hála az egyszerü olasz népnek és késöbb néhány lelkes corso-barátnak, megmaradt az, ami mindíg is fontos volt, szeretetteljes, hüséges, odaadó társa a gazdának.

Az elsö és második világháború lehetetlenné tette a tenyésztést, az akkor meglévö állomány genetikailag megnyomorodott. 1973-ban prof. Giovanni B., Stefano Gandolfi, Giancarlo Malavasi és még néhány nagy tekintelyü szakember elkezdtek egy veszélyes és hosszantartó visszanyerési programot es a standard megalkotását. A munkát követöen 1987-ben az ENCI elfogadta a standard tervét. 1994. február 20. óta teljes joggal bekerült az FCI tagok közé.

Közepes nagyságú, erös testfelépítésü, szikár, de mindenekelött fürge, gyors és nagyon aktív, félelmet nem ismerö, igazi örzö kutya. Ereje, gyorsasága, hatalmas szorítása, temperamentuma, ragaszkodása a gazdához és a családhoz, rajongó gyermek szeretete, munkakedve, mind alkalmassá teszi arra, hogy méltó helyet kapjon a kutya társadalomban. Idegenekkel szemben kifejezetten zord, távolságtartó. A kölykök már egészen kis korukban jelzik, ugatják az idegent.

A "vérében" van az örzés, roppant fejlett a zsákmányszerzö ösztöne. Intelligens, ragaszkodó, gyorsan es könnyen tanul, a foglalkozást szinte megköveteli, engedelmességi, örzö-védö munkára ideális. Bár tartása és kiképzése nem való "gyenge kezü" vagy "elsö kutyás" embernek. Lévén a corso megjelenése és karaktere is hamar a büvöletébe vonzza az érdeklödöt, mielött bárki, tartása, tenyésztése mellett döntene, elözetesen kapcsolatot kellene kiépiteni igazi szakértökkel. A SACC fö célkitüzései többek között, hogy eddig elért eredményeket tökéletesítse, elösegítse a fajta terjedését a szakmai tisztességnek megfelelö körökben. Megörizni a corso fontos lélektani jellemzöit, igen jó funkcionális alakíthatóságát és küllemét.