Sokan nem is gondolják, néha milyen hasznos lehet, ha a kutyának jó orra van, s szügség esetén használni is tudja.minket már többször kihúzott a pácból egy másik kutyánk, amikor megtalált valamilyen elveszettnek hitt tárgyat.Egyszer például a  kutyaiskolán jöttünk-mentünk egész nap, rengeteg volt a dolgunk.Végül már kicsit késésben, bepakoltunk már minent az autóba, és indultunk volna, amikor kiderült, hogy az autókulcsa valahol elveszett.Mit volt mit tenni, keresni kezdtük.Végül is az iskola területe alig másfél hektár, megtalálni egy kulcscsomót szinte gyerekjáték!Végigjártunk minden olyen helyet ahol elejthettük, mégsem lett meg.Már-már azon gondolkodtunk, hogyan lehetne az autót kulcsnélkül rábírni az indulásra, amikor Dárius, a rangidős belga juhász egyszer csak megjelent, szájában a kulcscsomóval.Magánszorgalomból kezdett keresgélni, amikor látta, hogy a fűben kutatunk valami után.Csillogó szemmel, boldog ábrázattal tartotta a szájában a keresett holmit.Egyikünk sem hitte igazán, hogy sikerül megtalálni a hosszú fűben egy ilyen apró tárgyat, de Dárius sok-sok éven át versenyzőként az orrát is megtanulta használni, s ez most nagy segítségünkre volt.
Valóban hosszú időre és türelemre van szügség ahhoz, hogy a kutyának megtanítsuk, miképp is használja precíz "szimatoló berendezését".Akinek az őrző-védő fajtákhoz tartozó kutyája van, és versenyezni akar vele, vagy munkaosztályban szeretnék indítani a kiállításokon, annak mindenképpen fel kell készülnie a munkavizsgára.Ennek pedig egyik követelménye a nyomkövetés.
Amikor valaki kívűlállóként nyomkövetésről hall, talán elsősorban Kántor hőstettei jutnak az eszébe.A mi esetünkben azonban a nyomkövetés sokkal egyszerűbb, és valljuk be, néha unalmasabb is.A terep sem olyan változatos, a követendő útvonal is eléggé kötött.Ennek ellenére nem könnyű feladatot válal magára az, aki nyomkövetést kezd tanítani a kutyájának.A legfőbb probléme abból adódik, hogy míg például a fegyelmező feladatok gyakorlása során általában direkt módon tudunk egy-egy dolgot megtanítani, a nyomkövetésnél ez nem ilyen egyszerű.Ha például ültetni vagy fektetni akarjuk a kutyát, vezényszót adunk, és a megfelelő irányba megrántjuk  a pórázt, esetleg a másik kezünkel segítünk neki neigazodni.Az eredmény azonnal látható is.A nyomkövetésnél azonban  csak közvetve hathatunk rá, mindennemű kényszerítés nélkül.Azt ugyanis, hogy a kutya tényleg használja az orrát, és ne csak lehajtott fejjel kullogjon, csupán különböző rávezető gyakorlatokkal érhetjük el.A jó eredményhez szügségünk van a kutya együttműködésére, tehát arra, hogy ő maga is akrja megtalálni a nyomot és az elrejtett tárgyakat.Arról már nem is beszélve, hogy soha nem tudhatjuk, milyen szagokat rejt a talaj felszíne, ami esetleg a kutyát eltéríti a helyes útvonalról.Mindezek ellenére a nyomkövetés nagyon érdekes és izgalmas feladat lehet, ha valaki kellő kitartással gyakorol.sok kutya, amikor rájön a dolog lényegére, már a nyomterület szélén izgatottan várja a pillanatot amikor a gazda végre felcsatolja rá a nyomozóhámot és a pórázt.